9. fejezet

Másnap természetesen mindenről tudott Lili és Emma.

Hihetetlen ez a két lány. Fogadni mernék, hogy elkapták Olivért hazafelé menet, vagy valami ilyesmi, mert nem tőlem tudják, hogy mit beszéltünk az biztos. Mástól meg nem tudhatják meg, hiszen mi ketten voltunk csak ott.

-         Tényleg úgy gondolsz ránk, mintha a testvéreid lennénk? – faggatott Lili.

-         Honnan veszed? – kérdeztem vissza.

-         Állj, most én kérdezek! Igen, vagy nem?

-         Nem tök mindegy? Egyébként is honnan szedtétek?

-         Megbízható forrásból tudjuk. – mondta Emma is.

-         Elkaptátok Olivért és kifaggattátok? Ugye? – kérdeztem, de persze biztos voltam benne, hogy ez történt.

-         És ha igen, akkor mi van? – kérdezte csípősen Lili. – Talán megtiltod?

-         Nem, dehogy is. Csak engem is kérdezhettetek volna, nagyon szívesen beszámoltam volna nektek. – válaszoltam őszintén.

-         Majd máskor. – mosolygott Emma.

Csengettek. Gyorsan bementünk a termünkbe.

-         Jó reggelt! – köszönt Fehér Anna tanárnő belépve a terembe.

-         Jó reggelt tanárnő! – köszönt vissza neki az osztály.

Jelentettek a hetesek majd így szólt a tanárnő.

-         Üljetek le gyorsan a helyetekre, mert ma nagyon sok minden fontos dolgot meg kell beszélnünk, és kevés időnk van rá. Az első legfontosabb megbeszélni való nem más, mint az osztálykirándulás. Egy hét múlva ilyenkor lesz, vagy is jövő szerdán a gyengébbek kedvéért. Szerdától péntekig fog tartani a kirándulás.

-         Ez az elmarad a kémia doga!- kiabált be Simon.

-         Nem marad el, csak később írjátok meg! – javította ki a tanár.

-         Egyre megy. Elmarad és kész. – szögezte le Benjámin.

-         Ti a fuüleiteken ultok, vágy mi? – szólt közbe Erik teli szájjal.

-         Ne beszélj teli szájjal légy szíves! – szólt Erikre a tanár. – És egyébként is, ha nem tévedek, óra van.

-         Bocsánat, csak nem igaz, hogy nem tudja megérteni ez a két kocka, hogy ha elmarad egy dolgozat, vagy később írjuk meg az nem ugyanaz. Én csak a tanárnőnek akartam segíteni.

-         Köszönöm aranyos vagy, de meg tudom oldani egyedül is! – mondta a tanár.

-         Maga tudja. – hagyta rá Erik, majd tovább falatozott csendben a pad alatt.

-         Mint azt már említettem a mai osztályfőnöki órán is az osztálykirándulásról fogunk beszélni. Sajnos az igazható úr nem engedélyezte az egy hetes távollétünket. Ezért a kirándulás három naposra csökkent. Szerdától péntekig fog tartani és Parádra fogunk menni.

Az osztály halk nem tetszést nyilvánított.

-         Tetszik, vagy nem tetszik, azzal én már nem tudok mit kezdeni. Ez van, ezt kell elfogadni kész. A programok meg ma fognak kiderülni.

Kicsöngettek.

-   Viszontlátásra és próbálják megemészteni a dolgot. Mondta majd kiment a teremből.

-         Nincs kémia doga! – kiabált Simon és Benjámin.

-         De van, csak elmarad! – kiabálta túl őket Erik.

-         Nem is igaz.

-         De!

A három fiú ezen kezdett el veszekedni, míg mi Lilivel és Emmával kimentünk a folyosóra beszélgetni. Ott azért mindig nyugodtabb minden, mint a mi termünkbe. Ez alap.