Az ebéd utáni kis pihenést mi a
házunkban töltöttük. Muszáj volt ugyanis már végre beszélnünk hármasban. Emma
teljesen ki volt akadva Erik és Milán miatt, mivel nem hajlandók semmiben
segíteni nekik, és csak akadályozzák a munkájukat Beával.
-
Tiszta bolond az a két srác. –
morgolódott. – Az erdőben megdobáltak minket gallyakkal, mert szerintük ez tök
vicces, és mert unatkoztak. Hát kösz már.
-
Ez, azért nem annyira nagyon
durva. Szimplán gyerekesek. – mondtam.
-
Azok. Nem is értem, hogy jutottak
el idáig ilyen IQ szinttel.
-
Az bizony rejtély. – szólt közbe
Lili. – De azért ne gondold, hogy a mi csapatunk is egy álom, mert nem az.
-
Mert, miért? Ti kikkel vagytok egy
csapatba, nem is figyeltem. – kérdezte Emma.
-
Na, találd, ki kivel vagyok egy
csoportba! – mondtam.
-
Ne már, csak nem?- nézett rám
hitetlenkedve.
-
De igen. – válaszoltam mérgesen. –
Sajnos.
-
Flórián? – kérdezett rá.
-
Pontosan. Flóriánka. – bólogatott
Lili is.
-
Az szívás. – tette a kezét a
szájára. – De nem szólogatott be Alexának, ugye?
-
Áh, dehogy csak úgy szólt be, hogy
megint sikerült elrontania a kedvemet teljesen. – morgolódtam.
-
Szegény. – szomorodott el Emma is.
– És még én azt hittem, hogy az én csapatom a legrosszabb.
-
Hát nem. – vettem egy mély
levegőt.
-
De miket mondott? – kérdezte Emma.
-
Tényleg, ezeket még nekem se
mesélted el! – szólalt meg Lili is.
-
Okés. Mesélek! Tudjátok, azt a
csajt, Emesét, aki a második helyszínen volt. Na, vele összehaverkodtam, és tök
jól elbeszélgettünk. Ez már nem tetszett Flóriánnak, és beszólt, hogy milyen
dolog az, hogy én mindenféle jött menttel haverkodok. Erre én mondtam neki,
hogy ehhez semmi köze, és akadjon már le rólam, meg mondtam neki, hogy ez már
lassan a hobbijává fog állni. Erre azt mondta, hogy még nem, de válhat! Ez
nekem olyan fenyegetésszerűen hatott.
-
Hát annak tűnik. – helyeselt Emma.
-
Aztán nem tudom miért egyszer csak
azt mondta, hogy szeret, én meg az arcába vágtam, hogy nem érdekel, és én meg
utálom őt. Ezen úgy láttam ledöbbent. Talán, de tényleg csak talán még rosszul
is eshetett neki. De nem érdekel, így járt. Miért kell mindig piszkálnia?
-
Helyes, jól tetted. – ölelt meg
Lili. – Így kell ezt csinálni!
-
Köszi. – mosolyogtam rá.
Ilyen és efféle
dolgokról beszélgettünk a házba abba a kis pihenő időben.
Amikor vége lett a
szabadidőnek kimentünk a kultúrház elé, és ott vártuk a táborvezetőnket. Nem
sokára jött is.
-
Bocsánat, ha megvárattalak
titeket. – kért elnézést. – Szóval a mi táborunkban az a szokás, hogy minden
este gyújtunk tábortüzet, és a köré gyűlve énekelünk, zenélünk. Utána pedig a
csillagokat fogjuk kémlelni és vizsgálgatni. A tábortűzünk, ott van lenn. –
mutatott az erdő fel, ahol már valóban égett nagy lángokba a tűz. – Na,
menjetek le oda, addig én viszek pár hangszert!
Az osztály szépen
lassan lekullogott a tűzhöz, majd körülötte elhelyezkedtünk. Hozta a táborvezetőnk
nem sokára a hangszereket is. Nagyon ügyes volt, mert mindenkinek jutott
valami. Én egy dobot kaptam. De jó ezt nem lesz túl nehéz megszólaltatni. Csak
ütöm ütemesen, és már kész is. Örültem a dobnak. De nem mindenki volt ilyen
szerencsés. Erik például egy gitárt kapott, amit elsőnek nem is tudta, hogy,
hogy kell fogni, de azért az ördögvilla a kezén már ott volt. Nagyon metál. Miután
mindenki megbarátkozott a hangszerével elkezdtünk valami dallamot játszani,
amit a táborvezetőnk irányított. Eriknek mázlija volt, mert csak egy húrt
kellett pengetni. Megúszta.
-
Valaki tud közületek gitározni? –
kérdezte a táborvezető. – Játszhatna nekünk egy – két tábortüzes dalt.
-
Én tudok. – emelte fel a kezét
Flórián.
Erik odaadta
Flóriánnak a gitárt. Pár pillanatig várt majd elkezdte játszani a Nyolc óra
munkát, a Közeli helyeket és a 67-es útont, mi pedig vidáman énekeltük.
Nem is tudtam, hogy
Flórián tud gitározni. Jó mondjuk kint biztos volt rá lehetősége, de én
bevallom őszintén nem néztem volna ki belőle.
-
Játszhatok még egyet? – kérdezte.
-
Persze. – örült a táborvezetőnk.
-
De nem tábortüzes dal.
-
Nem gond. Játszd nyugodtan, mi
majd hallgatjuk!
-
Köszönöm. – rámosolygott a nőre,
majd rám nézett és elkezdett játszani.
-
Ha valaki ismeri, nyugodtan
énekelheti! – nézett ismét csak rám.
Elkezdet játszani.
Az első pár hangból felismertem a dalt, Cserháti Zsuzsa Elfelejtet dal. Régen,
amikor szerelmesek voltuk azt mondtuk midig Flóriánnal, hogy ha egyszer
szakításra kerül a sor, akkor ezt fogjuk énekelni, és akkor újra össze fogunk
jönni. Ma már tudom, hogy ez nem lehetséges.
Megállt a zene, és
mindenki engem nézett.
-
Énekelj, kérlek! – nézett rám.
-
Nem szeretnék. – mondtam, és
mindenki engem és Flóriánt nézte.
-
Énekelj már, na! – bökött meg
Lili.
-
Kezdd, előröl! – kértem.
-
Rendben. – elmosolyodott és előröl
kezdte.
-
Visszahoz egy régi perc, megidéz
egy fénykép… - énekeltem.
Az osztálytársaim
pedig halkan figyeltek minket.
Teli voltunk élettel
Szabad volt a szívünk
És én úgy hittem
Sose kell félnünk
Hova lett a boldogság
Hova a sok álom
És ami nincsen már
Miért kell
Hogy fájjon
Nem számít, hogy
Hány év messzeség
Az a perc ma sem múlt el még
Itt az éjjel
És te nem vagy már velem
Hogy fogd a két kezem
Úgy, mint régen
És ha hívlak
Tudom, senki nem felel
Csak egy elfelejtett dal
Sír a szélben
Fejeztem be a dalt, és csordult ki
a szemem sarkából egy könnycsepp. Az osztálytársaim tapsoltak, füttyögtek, úgy
látszik tetszett nekik a műsor.
-
Ti együtt vagytok? – nézett rám és
Flóriánra a táborvezetőnk.
-
Nem. – válaszoltam gyorsan.
-
Sajnos még nem, de rajta vagyok az
ügyön. – mosolygott Flórián.
-
Hajrá! Szurkolok nektek,
összeillenétek! – mosolygott a táborvezetőnk.
-
Nem kell reménykedni, én nem látok
rá reményt. – mondtam röviden.
-
Alexa! – bökött meg Emma. – Ez nem
volt szép.
-
Nem igazán érdekel.
Nem értem az
embereket. Azért mert el tudunk énekelni együtt jól egy dal, az még nem azt
jelenti, hogy holnaptól járni fogunk. Nekem még ott van Olivér és egyébként is
még csak barátnak se veszem Flóriánt. Hogy tudnám egyszerre szeretni és
gyűlölni? A kettő nem megy egyszerre, így inkább gyűlölöm, az úgy könnyebb.
A tábortűz után még
néztük az eget, és vizsgálgattunk a csillagokat , majd elmentünk tusolni és
bezuhantunk az ágyunkba. A mai nap után nagyon jól tudott esni a kényelmes,
pihe puha ágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése