5. fejezet

Óra után már Emma és Lili rögtön elkezdtek kérdezősködni, hogy miről beszélgettünk Olivérrel, és mi volt. Néha fárasztó életem majdnem minden pillanatáról beszámolni a barátnőimnek. Na, mindegy, már hozzá szoktam. Elkezdtem hát mesélni.

-         Olivér, mint ahogy azt ti is sejtitek, nem csak a forró csoki miatt hívott meg. Fontos dolgokról beszélgetett velem.

-         És milyen fontos dolgokról?- kíváncsiskodott Emma.

-         Hát például arról, hogy honnan ismerem Flórián, és, hogy én szeretnék – e tőle valamit.

-         Tipikus férfi féltékenység. – mondta Lili.

-         Ezt, hogy érted? úgy gondolod, hogy Olivér féltékeny lenne Flóriánra? De hiszen ő is láthatja, hogy semmi közöm Flóriánhoz. Annál azért okosabb, mintsem ilyen butaságokat gondoljon. – vélekedtem.

-         Szerintem meg igenis féltékeny. – magyarázta Lili. – Minden fiú kicsit úgy érzi, hogy megbillen a trónja, amikor feltűnik egy másik fiú. De persze ez valamilyen szinten természetes, csak zavaró. Bármilyen okos fiú is Olivér, akkor is fellobban benne a féltékenység Flórián láttán. Attól fél, hogy elhagyod, és visszamész Flóriánhoz, mert esetleg ő jobb, vagy őt régen jobban szeretted.

-         Mondjuk, ebben lehet valami. – gondolkoztam el. – Ma megkérdezte Oli, hogy elhagynám- e Flórián miatt.

-         Na, látod. – bólogatott Lili. – Pont erről beszélek. Zavarja Flórián jelenléte. És, hogy még az osztálytársad is ez csak még jobban fokozza benne a féltékenységet, és a Flórián iránt táplált düht.

-         De, hogy gondolhat ilyen butaságokat? Nézzen már magára aztán Flóriánra! Ég és Föld a két fiú. Komolyan mondom, egy mondatban nem lehet említeni őket, annyira különböznek. – magyarázom.

-         Igen, az lehet, hogy te tényleg ilyen nagy különbséget látsz a két fiúban, de attól még Olivér utálni fogja Flóriánt. Neked és Flóriánnak közös múltatok van, amin szegény fiú bármennyire is szeretne, nem tud változtatni.

-         De hiába mondom neki, hogy Flórián a múltam, ő pedig a jelenem és a jövőm? – kérdeztem.

-         Ez egyelőre megnyugtatja, de még mindig nem fogja teljes mértékben-biztonságban érezni a kapcsolatotokat. – mondta Emma. – Biztos azt is szóvá tette, hogy a suliban mostanában nem találkoztok annyit. Régen volt, hogy egy nap kétszer is elmentetek forró csokit inni.

-         Honnan tudod? – kérdeztem Emmát.

-         Most őszintén, ezért miért lepődsz meg? A vak is látja, hogy így van. És ezt ő Flórián felbukkanásának oka ként érzi.

-         De nem így van! – fakadtam ki.

-         Ezt neki mondd! – mondta Lili.

-         Hogy bizonyítsam be neki, hogy tényleg szeretem, és tényleg ő kell nekem nem az a mitugrász? – kérdeztem.

-         Tölts vele minél több időt, érezze, hogy annak ellenére, hogy osztálytársad lett élete szerelme, nem fogod őt elhagyni miatta. Menjetek forró csokizni, hívd le szünetbe, az aulába, beszélgess vele, szeretgesd, érezze, hogy az övé vagy! – ajánlotta Lili.

-         Lehet, hogy igazatok van. Ezt fogom tenni. Nem hagyom, hogy azt higgye, hogy akár csak a gondolat is eszembe jutott, hogy elhagyom egy ilyen balfácán miatt. – határoztam el magam mosolyogva.