A tegnapi beszélgetés Lilivel és
Emmával úgy tűnik jót tett nekem. Nem éreztem kellemetlenek Flórián jelenlétét,
sőt igazából úgy mondd, nem is vettem róla tudomást. Úgy tettem, mintha tényleg
egy még számomra idegen alak lenne, akihez nem merek közeledni. Ez jó álcának
tűnik. Mondjuk, ha szerencsém van, nem ismer fel, és akkor semmi gond nincs.
Akkor elvagyunk még pár évig egy teremben, és nem történik semmi.
- Kijöttök az udvarra sétálni? –
kérdezte Emma a nagyszünetben.
Lilivel persze rábólintottunk, és
elindultunk az udvarra, hogy szívjunk egy kis friss levegőt.
Kint az udvaron elkezdtünk
beszélgetni, olyan igazi csajos dolgokról, mint például köröm, haj, pasik,
szerelem, divat, sorozatok, filmek és minden ilyen nőies téma szóba jött.
Rengeteget nevettünk például azon, hogy Emma úgy döntött, hogy ő olyan körmöt
szeretne, amin egy cicafej van rajzolva. Ez nekem és Lilinek nyomos okot adott
arra, hogy szakadjunk a nevetéstől. Furcsa mód, Emmának teljesen más milyen
stílusa van, mint nekem és Lilinek. Ő simán eljön csupa narancssárgába is, és
nem érdekli, hogy beszólnak neki, hogy ’ hé, sütőtök gyere ide hagy egyelek
meg’ meg mindenféle értelmetlen beszólás, amit Emma észre sem vesz.
Ahogy így nevetgélünk, egyszer
csak valaki hátulról megfogja a vállamat. Gyorsan hátrafordulok, és Flóriánnal
nézek farkasszemet.
Ő meg mit keres itt? Miért jött
ide, miért nem a fiú haverjaival beszélget, és röhög valami értelmetlen viccen?
És egyáltalán miért gyúl hozzám?
- Sziasztok, csajok! – köszön
lazán, és gyorsan végig néz rajtunk, de legtovább rajtam marad a szeme. Ez
zavaró.
- Szia! – köszönünk neki, mert
azért mi se vagyunk bunkók.
- Veled szeretnék beszélni. – néz
rám. – Alexa, ugye?
- Igen. – erősítem meg.
- Gyere légy szíves egy kicsit
arrébb, négyszemközt szeretnék veled beszélni. – megfogja, a csuklom, és
megpróbál egy picit arrébb húzni.
- És mi van, ha ő nem szeretne
veled beszélni? – néz rá Lili mérgesen.
- Nem fog belehalni, ígérem.
- Azért mégis megkérdezhetnéd tőle,
hogy van- e ehhez legalább egy picit is kedve. Nem gondolod? – viaskodik Lili.
- Ide figyelj! – mérgesedik be
Flórián is. – Ehhez neked semmi közöd, szóval megköszönném, ha nem szólnál bele
olyan dologba, amihez nincs közöd.
- Már megbocsáss… - kezdte Lili,
de még szerencsére időben leállítottam.
- Lili, nyugi! – mondtam. – Nem
lesz, semmi baj elmegyek, beszélek vele, aztán visszajövök. – próbáltam
nyugodtnak tűnni.
- Bocs. – nézett Flóriánra.
- Semmi. – rázza a fejét a srác. –
Akkor mehetünk? – néz rám.
- Persze. – válaszolok.
Az udvar másik felébe mentünk,
ahol nem igazán volt se zaj, se senki. Beszélgetésre megfelelő hely. Leültünk
egy padra, majd megszólalt.
-
Tudod, hogy ki vagyok?
-
Igen, Farkas Flórián. Mondtad első
nap.
-
Te is nagyon jól tudod Alexa, hogy
nem így értettem. Nem ismersz meg?
-
De megismerlek. – mondtam halkan.
– Első pillanatban megismertelek, bár eléggé megváltoztál.
-
Örülök, hogy megismertél. Igazad
van, tényleg sokat változtam, de szerintem jó irányba.
-
Szerintem nem. – mondtam halkan.
-
Tényleg? – kérdezte. – Szerinted
nem jó felé változtam?
-
Teljesen más vagy, mint régen
voltál.
-
Ami azt illeti te is változtál.
Sokkal csinosabb vagy, nőiesebb.
-
Tudod, hogy nem így értettem.
-
Jó, igazad van, bocs. Miért nem
pirultál el?
-
Miért kellett volna?
-
Mert bókoltam.
-
És?
-
Ez neked nem juttatja eszedbe
azokat a szép együtt töltött napokat?
-
Nem, bocsi, de nekem barátom van,
nekem már csak ő körülötte forog az agyam. Ha ő mondta volna, már rákvörös
lennék.
-
Értem. – mondta kicsit sértetten.
– És tényleg szereted?
-
Igen, nagyon. – mosolyogtam rá.
-
Szakítanál vele, azért, hogy velem
járhass? – mutató és hüvelykujjával az állát simogatta.
-
Nem. – mondtam határozottan. – Van
pasim, és én őt szeretem, nem fogok szakítani vele miattad.
-
Nem hiszek neked! – ugrott fel a
padról. – Hazudsz! Nincs neked senkid!
-
De tudd meg, hogy igen is van! –
ugrottam fel én is a padról. – Nem várhatod el, hogy egész életemben rád
várjak, azt hittem már soha többé nem is látlak. És emlékszel, hogy mit
mondtál, amikor elmentél? Azt mondtad, hogy nem fogsz rám várni, és mily est
lehetőséged lesz, keresel másik barátnőt! Nem így volt? – kiabáltam mérgemben.
-
De azt csak mérgemben mondtam!
Mindig is szerettelek, és nagyon hiányoztál mindig! – kiabálta ő is.
-
Nem hiszek neked.
-
Pedig jobban tennéd.
-
Ebben én nem vagyok olyan biztos.
-
Figyelj, Alexa! – fogta meg a
kezem.
-
Engedj el! – húztam ki a kezem a
kezéből.
-
Emlékezz milyen jó volt, amikor
együtt voltunk, a sok boldog napra. Emlékezz!
-
Te már akkor sem szerettél!
-
Ez nem igaz. Nagyon szerettelek,
és most is szeretlek.
-
Hazudsz! – kiáltottam rá. – Minden
szavad hazugság, soha nem szabadott volna hinnem neked!
Megpróbáltam
elszaladni, de lefogott, és meg akart csókolni. Minden erőmmel azon voltam,
hogy kiszabaduljak a karjai közül, de a karjai, amik régen kis gyengék voltak,
most erős kötélként csavarodtak a testemre.
-
Engedj el! Engedj el! – kiabáltam
torkom szakadtából, de ő nem engedett el.
-
Engedd el! – hallottam egy ismerős
fiú hangot a hátam mögül. Olivér!
-
Mi dolgod neked itt, menj, inkább
foglalkozz a saját dolgoddal, a helyett, hogy játszanád itt a szupermant.
-
Pont azt teszem, a saját dolgommal
foglalkozok. Most azonnal enged el a barátnőmet, különben nem állok jót
magamért.
Flórián a földre
dobott majd szitkozódva elment.
-
Jól vagy?- hajolt le hozzám
Olivér.
-
Igen persze. – mondtam, miközben
Olivér segített felállni.
-
Ki volt ez a kretén?
-
Az új osztálytársam, de régebbről
ismerjük egymást. – magyaráztam.
-
Nem bántott, ugye?
-
Nem, dehogyis.
-
Szerencséje, különben kibeleztem
volna az biztos.
-
Jó, ne gyűlölködj, inkább keressük
meg Liliéket.
-
Igazad van.
Amikor meglátták,
hogy Olivér kísér, rögtön tudták, hogy ez a beszélgetés nem úgy sikerült, ahogy
kellett volna.
-
Minden oké? – kérdezte Emma.
-
Mi történt? – kérdezősködött Lili
is. – Nem bántott, ugye?
Olivér nagyjából
elmondta, hogy mi történt, aztán pedig elment órára, de a lelkemre kötötte,
hogy vigyázzak ezzel a sráccal.
Tudtam, hogy a
lányoknak egyelőre elég volt az információ, amit Olivér mondott, de később
részletesen ki fognak kérdezni, és leszidni a történtekért.
Ebben, teljes mértékben
igazam volt. A következő szünetben mind a ketten elkezdtek faggatni, és minden
apró részletre nagyon kíváncsiak voltak. És hát én mit tudtam volna tenni,
elmeséltem nekik töviről hegyére az egész beszélgetésünket Flóriánnal. Lili úgy
szólván le is szidott, mert akár baj is lehetet volna, és szerinte egyáltalán
nem volt jó döntés a részemről, hogy elmentem Flóriánnal kettesbe beszélgetni.
Erről én nem igazán
nyilatkoznék. Furcsa volt beszélgetni Flóriánnal, mert annyira más volt, mint
régen. Nem csak kinézetre, hanem úgy mindenhogy értve. Tökre lekezelően bánt
velem, és kiabált is, és erőszakoskodott, amit ő régen soha nem tett volna.
Szomorú, hogy ilyen mélyre süllyedt, és ő azt gondolja, hogy ez a helyes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése