20.fejezet

Bármennyire is szertettem volna örökké a vonaton maradni, és mindentől és mindenkitől távol csak ebben a kis kabinban kucorogni, nem sikerült. Hiszen ez egy lehetetlen kívánság, és ezt nekem is be kell látnom. Még ha nem is szeretném.

A vonat lassítani kezdett, és mi elkezdtünk összepakolni. Megfogtuk a cuccainkat és a leszálló részre mentünk.

- Annyira nem szeretnék leszállni. – siránkoztam.- Félek ettől az egész helyzettől.

- Nyugi! – szorította meg a kezem Lili. – Mi itt vagyunk, és segítünk bármiben, amire csak szükséged van. Ránk mindig számíthatsz.

- Köszönöm. - mosolyogtam két igaz barátnőmre.

Jaj, Istenem, el se tudom képzelni, hogy mit csinálnék egyedül a nagyvilágban a két legjobb barátnőm nélkül. Ők mindig itt vannak nekem, és ahol tudnak, segítenek. Tuti ki készültem volna már, ha ők nem lennének. De szerencsére itt vannak, és támogatnak mindenben, és ezért én csak hálás lehetek nekik. És az is vagyok.

-         Majd hívj, hogy mi volt! – ölelt meg Emma, majd leugrott a vonatról.

-         Hajrá csajszi! – mosolygott rám Lili, majd ő is leszállt előttem.

Leszálltam én is, majd utána próbáltam a bőröndömet is valahogy leráncigálni a vonatról.

-         Várj, majd én segítek!- szaladt hozzám Flórián.

-         Nem kell, megoldom egyedül! – próbáltam elutasítani a segítségét.

Nem szerettem volna, ha Olivér látja, hogy Flóriánnal akár csak szóba is állok. Persze azt a csókot nem fogom letagadni. Megtörtént és kész.

Bármennyire is próbáltam Flórián segítségét visszautasítani, csak levette a bőröndömet.

-         Nem szeretnéd, hogy a pasid csak egy percig is velem lásson. – mondta.

-         Nem, ez nem így van! – szabadkoztam. – Csak megoldottam volna egyedül is, de köszönöm, hogy segítettél.

-         Nincs mit. – mondta majd elment ő is.

Elindultam a váró felé. Úgy beszéltük meg a szüleimmel, hogy ott találkozunk.

Jaj, remélem, hogy nem bántottam meg most Flóriánt. Igazán nem állt szándékomban. Pedig igaza van. Nem akartam, hogy Olivér együtt lásson vele. De mit mondhattam volna? Olivér a barátom és jó hogy nem szeretnék ilyen butaságok miatt vitázni vele. Ez szerintem azért elégé egyértelmű.

A váróban már ott ültek a szüleim, de Olivért sehol sem láttam. De azért még mertem reménykedni.

Miután megvolt a puszi, ölelés, és mesélj mi volt kérdések, nem bírtam tovább rákérdeztem.

-         Anya, Olivér miért nem jött ki elém veletek a vasútállomásra?

-         Nem tudom, kicsim. Biztos valami más dolga akadt, de ne izgulj miatta. Biztos nincs semmi baj.

Hát én ebben nem voltam olyan biztos.

Úgy érzem magam, mintha egy rossz álomban lennék. Csupa rossz dolog történik velem. Ülök a szobámban egyedül és azon elmélkedek, hogy hogy jutottunk el idáig Olivérrel. Azt mondta szeret, és hogy soha nem fog elhagyni, és mindig ott lesz mellettem, amikor szükségem lesz rá. Akkor most hol van? Szükségem van rá. Lehet, hogy megtudta valakitől, hogy mi történt köztem és Flórián között? De az nem lehetséges. Csak mi meg Liliék tudnak róla, ők meg nem köpnének.

Unalmamban előveszem a laptopomat, hogy megnézzem történt e valami említésre méltó, amíg nem voltam gépközelben.

Egy üzenetem van. Gyorsan rákattintok és megnézem kiírt. Lassan töltődik a gépem, de azt már látom, hogy Olivér írt.

A szívem nagyot dobban örömömben. Hát mégsem felejtette el, hogy hazajöttem. Biztos valami kis romantikus üzenetet írt nekem, ami tele van érzelemmel, vággyal és smileikkel. Biztos megírja, hogy milyen rossz volt neki nélkülem, és hogy milyen sokat gondolt rám. Én pedig ettől nagyon fel leszek dobva és örömömben fel fogom hívni. A gépem még mindig tölti az üzenetet, ezért elmegyek a telefonomért, hogy miután elolvastam az üzenetet felhívjam. Ledobom magam mellé, miközben megnyitom az üzenetet.

„ Üdv itthon!”

Mintha egy vödör hideg vízzel öntöttek volna nyakon, úgy érzem magam. Ekkorát se csalódik minden nap az ember. Kemény két szót írt, és az is olyan elszomorító. Semmi érzelem, semmi jele annak, hogy örül, hogy hazajöttem, és hiányoztam neki.

Nem bírom, tovább kifakadok. Eszeveszett gyorsasággal kezdenek el hullni a könnyeim, miközben a telefonomért nyúlok, hogy minél hamarabb elmondhassam a barátnőimnek, hogy mi történt. Nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek rá.

Hívom Lilit.

-         Szia, Alexa, na hogy sikerült az este józan vagy még? – kérdezi Lili mosolyogva.

Szíven üt a kérdés. Nem az ő hibája persze, mert nem tudhatja, hogy mi történt, de azért még is fáj.

-         Hívd Emmát! – mondom sírós hangon.

-         Mi történt? Mi a baj, Alexa? – kérdezi ijedten.

-         Mindent elmondok, csak hívd már Emmát is!

Kapcsolja Emmát is, és most már ketten kérdezgetik ijedten, hogy mi történt és meséljem már el.

-         Írt Olivér. – mondtam röviden.

-         Na, de hiszen ez jó hír! Most akkor miért vagy kiakadva? – kérdezte Emma.

-         Mit írt? – kérdezte Lili, aki gyanítom sejtette mi is pontosan a gond.

-         Üdv itthon! – mondtam és elsírtam magam.

-         Csak ennyit? Semmi szeretlek, semmi hiányzol? – akadt ki Emma.– De egy bunkó.

-         Most mit csináljak?- kérdeztem őket elkeseredetten.

-         Szerintem kérdezd meg tőle nyíltan, hogy most akkor mi van. – mondta Lili.

-         Mi van akkor, ha Flóriánnak igaza lesz? – kezdtem egyre jobban kiakadni.

-         Miben lenne igaza? – kérdezte Emma.

-         Abban, hogy mielőtt elmentem volna a kirándulásra, azt mondta, hogy ha hazajöttem, majd mondani akar valamit. Nem is jött ki velem az állomásra, és titokzatosan viselkedett, nem mondta meg konkrétan hova megy. Pedig ez nem rá vall. Előtte pedig rendezte nekem azt a vacsorát, ez olyan búcsúvacsorának beillik, nem? Flórián azt mondta szakítani akar velem, csak eddig a kirándulás miatt nem tette, hogy a kiránduláson még jól érezhessem magam. Mi van, ha tényleg így van?

-         Miért szakítana veled? –kérdezte Lili.

-         Nem tudom. Mondjuk, mert a fülébe jutott, hogy csókolóztam Flóriánnal, vagy nem tudom. Esetleg megcsal, vagy már megunt.

-         Én ezek közül egyiket se tudnám kinézni Olivérből. Olivér nagyon szeret téged. Látszik rajta, a szemén, és egy fiú szeme soha nem hazudik.

-         Mondjuk én ezt az üzenetet sem néztem volna ki belőle. – mondta Emma. – Már bocsánat, de azért nem egy túl érzelem dús üzenetet sikerült írnia a szerelmének.

-         Igazad van, ebben is. – mondtam szomorúan.

-         Nyugi Alexa, majd hétfőn mindent szépen megkérdezel tőle, addigra szépen le is nyugszol.

-         Köszönöm. – mondtam és letettük a telefont.