18.fejezet

Jaj, mit tettem? Vagy inkább mit tettünk? Megcsókoltuk egymást pedig nekem otthon ott van Olivér. Azt hiszem, remélem. Eddig ott volt, mostanra már nem tudom biztosra. Jaj, ez így már túl sok.

Azért jöttem ki, hogy beszéljek Olivérrel, hogy ki jön e elém a vasútállomásra, de még csak fel se vette, egyszerűen csak kinyomott. Jó persze volt már rá példa, hogy nem tudta rögtön felvenni, mert volt valamilyen dolga, de utána visszahívott. Most ez úgy látszik, elmarad. Lehet, hogy a lányoknak igazuk van, és tényleg Flórián felbukkanása miatt változott meg ennyire? De miért? Lehet, hogy most azon gondolkozik, hogy hogyan fog velem szakítani. Nem akarom megkönnyíteni a dolgát, de azzal az indokkal, hogy csókolóztam Flóriánnal simán felér egy szakító indoknak. Vagy lehet, hogy van nála valaki, akiről nekem nem kell tudnom. Egy lányról. Jaj, ez annyira ide illik a képbe. Flórián felbukkant, ő nem akar harcolni egy régi szerelemmel, ezért inkább keres mást, akinél nincs ilyen veszélybe. Jaj, nem akarom elveszíteni! Nagyon szeretem Olivért. Számomra nem jelentett semmit ez a csók, csak még jobban összekavart a fejemben mindent. Amiben már így is elégé nagy zűrzavar volt.

-         Ne haragudj, nem ezt terveztem, csak úgy megtörtént! – kértem bocsánatot Flóriántól, majd felálltam és elszaladtam a házunkba.

Kirántottam az ajtót, nem is néztem szét, hogy van e bent valaki, csak egyszerűen levágtam magam az ágyamra, és sírtam. Ezzel a sírással próbáltam lenyugtatni a fejemben és a szívemben tomboló szélvihart.

-         Alexa, mi történt? – jöttek be éppen a barátnőim Lili és Emma. – Mi történt, miért sírsz?

Próbálgattak kérdezősködni, és megtudni a sírásból lassan bömbölésbe fajuló sírásom okát, de annyira zokogtam, hogy egy szót nem lehetet érteni abból, amit mondtam. Megitattak velem vagy három pohár vizet, de ez se nagyon segített. Egyszerűen, amikor úgy éreztem, hogy na, most jó, most már meg fogok tudni szólalni, újra rám törtek az emlékek, érzések.

-         Ez tényleg nagyon komoly dolog lehet, ha Alexa sír. – mondta Lili.

Valamilyen szinten ebben igaza van. Én soha nem voltan az a sírós fajta, de ha valaki tényleg megbántott vagy valami tényleg nagyon fájt, nem szégyelltem sírni. Kilencedik óta ismernek Liliék, de eddig még csak egyszer láttak sírni akkor is csak, azért mert futás közben kiment a bokám, és hát az elégé fájt. Próbálok mindig erősnek mutatkozni, de nem mindig sikerül.

Kimentem a fürdő részbe és megmostam az arcom. Nagyon jól esett a ki sírt szemeimnek a hideg víz, ahogy hozzájuk ért.

-         Jobb? – kérdezte Emma.

-         Igen. – válaszoltam.

-         Meséld el, kérlek! Nagyon aggódunk miattad, már lassan fél órája folyamatosan sírsz. Mi történt? – kérte Lili.

-         Már több ideje. - mondtam és leültem az ágyra. – Hívtam Olivért.

-         És? – kérdezték egyszerre.

-         Kinyomott, és nem hívott vissza.

-         Biztos dolga van. – nyugtatott Emma. – Majd hív később.

-         Nem hiszem. – mondtam miközben előre néztem és bambultam.

-         Olivér szeret téged.

-         Szeretett. Régen. – mondtam halkan és lassan. – Csókolóztam Flóriánnal.

-         Flóriánnal? – néztek össze.

-         Igen. Odajött beszélgetni, aztán csak megtörtént. De nem érdekel. Én Olivért szeretem, őt akarom, de olyan jó volt az a csók.

-         Szereted Olivért? – kérdezte Lili.

-         Igen, nagyon. – mondtam.

-         És Flóriánt? – kérdezte Emma.

-         Nem tudom, talán őt is. Nem tudom eldönteni.

Úgy éreztem megint rám fog törni a sírás, és már éreztem az első könnyeimet.

-         Semmi baj Alexa, majd megoldjuk! – ölelt magához Lili. – Minden úgy fog történni, ahogy kell, ahogy meg van írva.

-         És, ha úgy van megírva, hogy nekem Flóriánt kell szeretnem, és nem szeretem? – kérdeztem mérgesen.

-         Akkor a szíved dönt. – mondta Lili és szorosan magához ölelt. – Nyugodj meg, nem lesz semmi baj! Mi mindig itt vagyunk neked, és itt is leszünk, vigyázzunk rád.

-         Köszönöm. – mondtam és szorosan átöleltem.